Fogantatáskor az esszencia és a fizikai test egyesül. Minden élőlény ilyen módon fogantatott meg, ami azt jelenti, hogy mindegyik egy esszencia és egy fizikai test kombinációja. Az esszenciák fajonként jelentősen eltérnek, erről a szeptemberi munka során lesz szó. A fizikai testek is különböznek fajonként, de általános hasznuk ugyanaz: lehetővé teszik a mozgást, a táplálékhoz való hozzáférést, a veszély elhárítását és a szaporodást. Három testünk közül a fizikai test az, amelyik leginkább közös az állatvilág többi részével. Emiatt a fizikai test művelésének szentelt májusi és júniusi munkát a széna – az állatok takarmányának – betakarítása reprezentálja.

Május a fizikai test mozgási funkcióját ölelte fel; június az ösztönös funkciót fogja. Míg a mozgási funkció képességei nyilvánvalóan különböznek az egyes fajok között – az egyik jár, a másik repül, a harmadik az úszáshoz alkalmazkodott –, az ösztönös funkció minden fajnál alapvetően azonos. Felelős a szervezet túléléséért és jólétéért. Szabályozza az összes élettani folyamatot, mint például a légzés, az emésztés, a keringés stb. Mélyen bele van kódolva az is, hogy részesítse előnyben azokat a körülményeket vagy erőforrásokat, amelyek elősegítik a túlélést, és kerülje el azokat, amelyek veszélyt jelentenek. Ennek megfelelően határozza meg prioritásait, még akkor is, ha ezek a prioritások ütköznek az esszencia és a személyiség szükségleteivel. Ez egy helyes munka az ösztönös funkció szempontjából, hiszen ilyen prioritások nélkül nem felelnénk meg az élet alapvető követelményeinek. Hiányozna belőlünk az ösztön, hogy elkerüljük a veszélyt, hiányozna belőlünk a mindennapi kenyerünk megkeresésére való törekvés, és a felelősségtudat, hogy gondoskodjunk utódainkról. Fajunkat a kihalás fenyegetné.

Az ösztönös funkció prioritásai között nem szerepel a belső művelés. Mindaddig, amíg röviden és ritkán próbálkozunk pszichológiánk szerkezetének tanulmányozásával, és működésének valós időben történő megfigyelésével, addig csak kis mértékben áll ellen erőtlen fejlődésünknek. De amint fokozzuk erőfeszítéseinket, és megpróbálunk valamilyen belső fegyelmet, valamilyen alternatív irányítást bevezetni megszokott megnyilvánulási módunkba, az ösztönös funkció érzékeli, hogy prioritásait veszély fenyegeti, és növeli ellenállását.  Ennek a jelenségnek a részletei eltérőek, ezek jelentősek az önmegfigyeléshez, de az általános szabály az, hogy felerősíti testi szükségleteinket. Mivel az agy a felelős a testi folyamataink felügyeletéért, képes manipulálni azokat, hogy visszatartsa az erőfeszítéstől. Túl fáradtnak, rossz közérzetűnek vagy túlságosan kábultnak érezhetjük magunkat, ha több figyelmet fordítunk aktuális tevékenységünkre, mint amennyi annak alapvető, funkcionális teljesítéséhez feltétlenül szükséges. Ebből a szempontból elmondható, hogy az ösztönös funkció a gravitáció törvénye alatt áll. Mint egy folyó, amely megtalálja a legkönnyebb utat a tengerhez, mindig a legkisebb ellenállás és a legnagyobb energiamegtakarítás útját járva. Szervezetünk természetes hozama számára bőven elegendő, a finomítás felesleges. A természet elég, a belső művelés felesleges.

Az ösztönös funkciónk belső műveléssel való versengését igazolhatjuk, ha ennek a munkának a diszciplínáját valamilyen ösztönös tevékenység végzése közben próbáljuk alkalmazni. Az ösztönös funkció ezt behatolásként érzékeli, és határozottan ellenáll. A kísérletezéshez alkalmas terület az étkezés. Ahhoz, hogy megfigyeljük magunkat étkezés közben, nem elég csupán kívánni, hogy ez megtörténjen; speciális gyakorlatokat kell alkalmaznunk az ösztönös ellenállás ellensúlyozására. Ez általában azt jelenti, hogy lelassítjuk a természetes étkezési tempónkat.

Ezt megtehetjük úgy, hogy a falatok között letesszük az evőeszközt az asztalra, vigyázunk, hogy könyökünk ne érjen hozzá az asztalhoz, vagy megrágjuk a falatot mielőtt a következőt elkészítjük – akár mindezeket együtt.  Ha megfékezzük az étkezéssel kapcsolatos szokásos kapkodásunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy megízleljük ételeinket – az ízérzékelésre történő figyeléssel – ahelyett, hogy csak nyelnénk és zabálnánk, mint azt az állatvilág többi tagja teszi.

Ezen étkezési gyakorlatok alkalmazása során fontos megjegyezni, hogy nem okozunk semmiféle kárt fizikai testünknek – nem tagadjuk meg tőle a megfelelő működéshez szükséges táplálékot. Csak ragaszkodunk ahhoz, hogy más feltételek mellett részesüljön abból, amire szüksége van. A fenyegetés itt nem egzisztenciális; ez egy belső világunk trónján ülő zsarnok bitorlása – egy olyan zsarnoké, akinek létezését nem is sejtettük. Ennek igazolása önmagában is megéri, még akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy étkezés közben képtelenek vagyunk bevezetni az önmegfigyelést, ahogyan ez – legalábbis kezdetben – történni fog. Radikális lépést tettünk az ösztönös működésünk pszichológiájának feltárása és megértése felé. Idővel el fog jönni a tudatos irányítással való felváltása.

Ez a júniusi munkánk.