Az önmagunk fejlesztésére tett erőfeszítések, ha nem vesszük figyelembe a fizikai test, a személyiség és az esszencia közötti különbséget, csak növelik ezek egyensúlyhiányát. Valódi és tartós változás kizárólag akkor érhető el, ha ezt a három mechanizmust összhangba hozzuk. Ehhez pedig az szükséges, hogy egyszerre dolgozzunk velük, vagyis minden részünket a lehető legközelebbről megismerjük. Meg kell tanulnunk megfigyelni önmagunkat.

Három testünk valós idejű megfigyelése lehetséges, mert mindegyik meghatározott funkciókon keresztül nyilvánul meg, amelyek különböző mértékben mindig aktívak. A fizikai test a mozdulatokon és érzékeken keresztül fejezi ki magát, a személyiség a gondolatokban nyilvánul meg, az esszencia pedig az érzelmeken keresztül érzékelhető. Ha megtanuljuk tudatosan megfigyelni testtartásunkat, gondolkodási mintáinkat és érzelmeinket, akkor alapot teremtünk önmagunk teljesebb megismeréséhez. A funkciók és a hozzájuk tartozó testek kapcsolata ennél bonyolultabb – gyakran átfedik egymást –, de ez az általánosítás elegendő az önmegfigyelés elkezdéséhez.

Figyelnünk kell, hogyan váltanak ki egy adott pillanatban belső vagy külső ingerek bizonyos funkciókat. Látni fogjuk, miként hatnak egymásra, hogyan versengenek, és miként befolyásolják észlelésünket. Akárcsak a mezőgazdaságban, ahol az új gazdák gyakran gyomokkal és bozótokkal borított földterületet kapnak, az önmegfigyelés során mi is találkozunk belső világunk rendezetlenségével. Mozdulataink tele vannak felesleges feszültséggel, gondolataink csapongóak, érzéseink irracionálisan ingadoznak. Ez a mi belső talajunk, amelyet először megtisztítunk, mielőtt termővé válik.

Funkcióink annyira hozzászoktak ahhoz, hogy tudatosság nélkül működjenek, hogy kezdetben csupán rövid önmegfigyelési pillanatokat tudunk fenntartani, és azokat is nagy erőfeszítéssel. Ez azonban nem lehet kedvetlenítő. Minden valódi értéknek megvan az ára. A többi gyakorlóval való együttműködés segít ezen a nehézségen. A csoport megosztott megfigyelései által olyan összefüggések válnak láthatóvá, amelyeket egymagunkban nem vettünk volna észre. Minél pontosabban tudjuk, mit kell keresnünk, annál hatékonyabb lesz az önmegfigyelésünk.

Az önmegfigyelés egyik kulcsfontosságú eszköze a STOP gyakorlat. Néhány napon keresztül, véletlenszerű időpontokban STOP parancsokat kapunk, amelyek segítenek tudatosan megragadni az adott pillanatot, amikor elmerültünk a mindennapi teendőinkben. Ilyenkor fel kell tennünk magunknak a kérdéseket: Milyen a testtartásom? Mire gondolok? Milyen impulzusok és érzések mozgatnak?

Ahogy fejlesztjük önmegfigyelési képességünket, talán ijesztőnek tűnhet az a gondolat, hogy minden felesleges mozdulatot, gondolatot és érzelmet ellenőrzésünk alá kell vonnunk. Szerencsére a tapasztalat megmutatja, hogy ez nem szükséges. Maga az önmegfigyelés lesz a változás kulcsa. Ahogy a tűzifa égetése meleget termel, úgy tanuljuk meg funkcióinkat az önmegfigyelés szolgálatába állítani. Ha kitartóan szemmel tartjuk fizikai testünket, személyiségünket és esszenciánkat, egy új, magasabb rendű tudatosság fog megszülni bennünk. Az elfogulatlan önmegfigyelés nem pusztán érzékelés, gondolkodás vagy érzés, hanem egy teljesen új funkció megnyilvánulása, amely képes irányítani a másik hármat. A tanítás ezt az új testet Mesternek nevezi.