A gondolkodás és az érzés egyedülállóan emberi képességek. Egyes állatokban megvannak ezeknek a funkcióknak a kezdetleges megnyilvánulásai, de teljes potenciáljuk csak az emberben jelenik meg. Kizárólag emberi képesség, hogy lelki szemeink előtt olyan dolgokat képzeljünk el, amelyek nincsenek közvetlenül jelen, és más absztrakciókhoz kapcsoljuk őket. Valaki más érzelmi állapotát átérezni, átélni és érzékelni a kifejezésmódjuk vizsgálatával, szintén egyedülállóan emberi. Ez a két funkció sokkal többre képes, és a belső művelésük kifejezetten arra törekszik, hogy kiaknázza a bennük rejlő lehetőségeket. Ahogy az elkövetkező munkák során látni fogjuk, a gondolkodás és az érzés természeténél fogva a legkevésbé fegyelmezett funkcióink. Emiatt mindegyikhez kétféle munkát rendelünk: az első a természetes működésükkel foglalkozik, a második pedig azzal, hogyan irányíthatnánk termelésüket.

A júliusi búzabetakarítás során gondolkodási funkciónk természetes hozama áll a középpontban. Ez a funkció indokol, összehasonlít, elképzel, szavakat fogalmaz meg, és általában elvont fogalmakat fog fel és dolgoz fel. Gondolkodási funkciónknak köszönhetően összetett témákat is fejben tudunk tartani, képesek vagyunk azokat kisebb komponensekre bontani, logikusan és koherens módon magunknak vagy másoknak bemutatni. Ez olyannyira veleszületett emberi képesség, hogy természetesnek vesszük. A tegnapi eseményeket lelki szemeim előtt újra játszani, vagy a holnapra gondolni és tervezni csak azért lehetséges, mert hatalmam van az absztrakciók felett. Ráadásul ez a képesség áthatja és megerősíti a többi funkciót is. Lehetővé teszi, hogy a mozgási funkció megjelenítse az objektumokat és elrendezze őket a térben. Lehetővé teszi az érzelmi funkció számára, hogy figyelembe vegye az emberek jellemét, és mérlegelje a velük kapcsolatos különböző megközelítéseket. Számtalan lehetőséget nyit meg előttünk, amelyek nélkül képtelenek lennénk a változásra, akárcsak az állatvilág többi része. Valójában a belső művelés egész koncepciója feltételezi azt a képességet, hogy a dolgokat másként képzeljük el, mint amilyenek természetüknél fogva vannak, ez egy olyan képesség, amellyel gondolkodási funkciónknak köszönhetően fel vagyunk ruházva.

A gondolkodás erejének ezek a példái azonban egy célt feltételeznek. Cél hiányában gondolkodási funkciónk egészen más eredményre vezet. Az asszociatív gondolatok ellenállhatatlan folyamát játssza le, amit álmodozásnak neveznek. Mielőtt kifejlesztenénk az önmegfigyelés fegyelmét, kezdetben tévesen azt hisszük, hogy az álmodozás olyasvalami, aminek csak alkalmanként hódolunk, olyan unalmas pillanatokban, amikor semmi különös nem követeli meg bevonódásunkat szellemileg. Az önművelésre tett kísérleteink azonban hamar rávilágítanak arra, hogy az álmodozás sokkal kiterjedtebb szokás. Nemcsak gondolkodásunkra, hanem egyéb funkcióinkra is negatívan hat. A legrövidebb időközben, a legkisebb intervallumban várakozás közben, vagy akár más funkcióink értelmes tevékenysége közben is, szabadon kalandozik az elménk az álmodozás féktelen birodalmában. Ez egy olyan szokás, aminek nagyon nehéz ellenállni. Még akkor is, ha felismerjük is, hogy éppen ebben a pillanatban álmodozunk, és beismerjük, hogy álmaink kontraproduktívak, akkor is erős a kísértés, hogy továbbra is beleéljük magunkat az álmodozásba. Miért van ez?

Amikor februárban felsoroltuk az emberi lény három testét, a „gondolkodást” a személyiséggel társítottuk, azzal az alkalmazkodó kabáttal, amely az élet korai szakaszában fejlődik ki, hogy lehetővé tegye az esszencia számára, hogy alkalmazkodjon a társadalomhoz. Az esszencia a saját természetén kívül nem ismer más viselkedést, de a szocializáció tapasztalata gyorsan megtanítja neki, hogy nem szabad mindent kifejezni, amit érez, nem szabad minden impulzusra reagálni, és hogy az eleinte őszintétlennek tűnő illemszabályok követése gyakran sok bajtól kímélhet meg minket. Szakadék tátong aközött, akik természetünknél fogva vagyunk, és aközött, akiknek lennünk kell ahhoz, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, ez egy elvont szakadék, amelyet csak tanulással, összehasonlítással és megértéssel lehet áthidalni, vagy más szóval, gondolkodásunk erejével. Az a képesség, hogy esszenciánk hajlamaitól eltérően viselkedjünk – hogy mások legyünk, mint amilyenek természetünknél fogva vagyunk – csak az absztrakció feletti hatalmunk miatt lehetséges. Innen ered a személyiség szoros kapcsolata a gondolkodási funkcióval.

A megfelelő rendben a személyiség segít az esszenciának beilleszkedni a társadalomba azáltal, hogy kisimítja a durva éleit. Ez azonban megköveteli, hogy gondolkodásunk helyesen működjön. Minél vadabbá válik a gondolkodásunk, személyiségünk annál eltúlzottabbá válik, egészen addig a pontig, amikor már egyáltalán nem hasznos az esszencia számára. Már nem segíti az esszenciát, hogy reagáljon az élet valós helyzeteire, hanem képzeletbeli forgatókönyveket hoz létre és játszik el saját elméjében. Ha igazságtalanul bánnak velem, arról ábrándozom, hogy egy képzeletbeli bíróság előtt vitatom az ügyemet, és meggyőzöm az esküdtszéket az ártatlanságomról. Ha nem vagyok olyan sikeres, mint valaki más, álmodozhatok arról, hogy úgy teszek, mintha az lennék, vagy legalábbis becsmérelhetem az ellenfelemet oly módon, hogy az ő sikerét lényegtelennek tűnjön. Féktelen ábrándjaim felváltják a valóságot egy rólam alkotott hízelgő képpel. Ezt a valóságtól elrugaszkodott képet a valóság folyamatosan fenyegeti, és folyamatos megerősítést igényel további álmodozással. Egy ördögi körbe kerültem: minél jobban elmélyülök ebben a képzeletbeli képben, annál többet kell álmodoznom, hogy fenntartsam. Ez magyarázza az álmodozás ellenállhatatlan kísértését. Függőséggé vált.

Ahhoz, hogy a személyiség visszanyerje a megfelelő helyét és funkcióját, meg kell tisztítanunk belső tájunkat az álmodozásunk állandóan betolakodó gazától. Ezt úgy érjük el, hogy az álmodozást kisebb komponensekre bontjuk. Figyeld meg álmaid szokásos témáit. Ezek mindig korlátozottak, és csak néhány témát járnak körül, például kapcsolatok, karrier, pénzügyek, egészség, politika, sport stb. Válassz ki egy témát, és törekedj arra, hogy minden alkalommal leállítsd azt, amikor megjelenik. A függőség eleinte megnehezíti ezt, de kitartással maga a téma is ébresztőóra lesz, hogy emlékeztessen erre a gyakorlatra. Ennek a küzdelemnek a motivációja az a felismerés kell legyen, hogy az álmodozás abbahagyásával nem csak most fizetünk, hanem kamatokat is fogunk fizetni az elkövetkező pillanatokért. Bár az álmodozás bármely más témája megengedett, azt tapasztalhatjuk, hogy egyetlen téma szándékos minimalizálása közvetett módon fegyelmezi a többit. A személyiség kedvenc álmodozási témáink összessége. Tépj ki egyet, és az egész szövetet meggyengítetted.

Ez a júliusi munkánk.