Három testünk közül első pillantásra a fizikai test tűnik a legkönnyebben megfigyelhetőnek. Mozdulatai és testhelyzetei fizikaiak, így nyomon követhetők. Ha teszek egy lépést előre, akkor a fizikai testem koordinálja ezt a cselekvést; ha átviszek egy tárgyat egyik helyről a másikra, akkor ezt a feladatot a fizikai testem végzi el. De a mozgásra való képesség mellett számos finom árnyalat is gyökerezik fizikai testünkben, amelyek mélyen befolyásolják pszichológiánkat, és májusi és júniusi munkáink középpontjában állnak. 

Amikor februárban bemutattuk a fizikai testet, megemlítettük, hogy funkciója a mozgás. Ahhoz azonban, hogy észrevehessük finomabb árnyalatait, tovább kell osztanunk fizikai testünk megnyilvánulásait két részre: egy mozgási funkcióra és egy ösztönös funkcióra. Az első a test mozgási képességéért, a második a jó közérzet megőrzéséért felelős. E két funkció egyike sem kizárólag fizikai; egész pszichológiánkra hatással vannak. A májusi munka a mozgási funkciót; a júniusi pedig az ösztönös funkciót öleli fel..

A fizikai test mozgási funkciója lehetővé teszi számunkra, hogy sétáljunk, gépeljünk, táncoljunk, sportoljunk, és sokféle külső mozgást végezzünk. Lehetőséget ad arra is, hogy utánozzuk és automatizáljuk az olyan összetett tevékenységeket, mint például a kerékpározás vagy az autóvezetés, amelyek eleinte koncentrált figyelmünket követelik meg, de az ismétlés révén automatikussá válnak. Ez az automatizálási képesség mélyebb vizsgálatot igényel, mert áthatja a többi funkciót és lehetővé teszi azok gördülékenységét. Például a mozgási funkció lehetővé teszi az intellektuális funkció számára, hogy zökkenőmentesen összekapcsolja a szavakat és a jelentéseket, és elsajátítsa a beszédkészséget. Lehetővé teszi, hogy az érzelmi funkció megfeleljen az ingerekre adott reakcióknak, és képessé teszi, hogy könnyedén reagáljon a társadalmi szokásokra és elvárásokra. Valójában a mozgási funkciónk úgy működik, mint egy gördülő kerék, és nem csak önmaga számára teszi lehetővé a gördülékenységet, hanem a többi funkció számára is.

Ez a forgás jellege összekapcsolja mozgási funkciónkat az idővel, mert az idő is forgó; az égitestek forgása határozza meg – a Föld forgása saját tengelye körül egy napot jelöl, a Hold emelkedése és fogyása egy hónapot, a Föld Nap körüli keringése egy évet jelöl. Valójában azt mondhatjuk, hogy mozgási központunk az idő törvénye alatt áll, bár ennek az állításnak teljes jelentése hosszabb magyarázatot igényelhet. A mozgási funkciónkat befolyásolja a fizikai idő, ahogy egy apró fogaskereket forgásba kényszerítenek a szomszédos, masszív mechanikus kerekek. Nem tud ellenállni az időnek; ’Hisz’ az időben, és az időt a fejlődéssel és a teljesítménnyel hozza összefüggésbe. Az adott feladat mindig egy cél elérésének eszköze, egy ’most’, amely egy ’későbbre’ mutat. Ám az örökös forgásba szorulva, amikor a ’később’ végül megtörténik, mozgási funkciónk nem tudja másként felfogni, mint egy olyan új ’most’-ot, amelyet fel kell áldozni egy még későbbi ’később’-ért. Ennek eredményeként, mozgási funkciónk pszichológiánkra gyakorolt ​​befolyása miatt, hajlamosak vagyunk ismétlődő mechanikus lendületbe esni: folyton véletlenszerű forgatókönyvekről ábrándozunk, folytonosan újra játsszuk a másokkal való interakcióinkat, állandóan véletlenszerűen felidézett dallamokat dúdolunk, és még sok más ilyen ismétlődő sorozat van, amely akaratunk ellenére színezi ki a belső tájunkat.

Azt, hogy ezeket az automatizálásokat a saját akaratunk helyett a lendület hajtja, egyszerű ellenőrizni, feltéve, hogy őszinték vagyunk önmagunkhoz: nem állnak meg, amikor szeretnénk. Ebből következik, hogy minden tudatos erőfeszítés pszichológiai automatizmusaink kerekeinek megakasztására, segít mozgási funkciónk megfigyelésében.

Ennek hatékony alkalmazási területe a mobiltelefon szokásos használata. Ha mozgási központunk gördülékenysége akadályozott – mint például, amikor egy sorban, forgalomban vagy liftben kényszerülünk várakozni –, mozgási funkciónk alternatív módokat keres a mozgás állandósítására, és gyakran visszatér telefonunk felesleges ellenőrzéséhez. Ezért az automatizmus megtörésére jó gyakorlat az a fajta fegyelem, hogy csak ülve nézzük meg telefonunkat. Amikor használnunk kell a telefonunkat, megkeressük a legközelebbi helyet, ahol leülhetünk, és csak azután vesszük elő.

Ez a fajta gyakorlat felfedi mozgási funkciónk pszichológiánkra gyakorolt hatását. Jelentős lépést jelent a belső kormányzat létrehozása felé is. Az automatizálás válogatás nélküli kiterjesztése során a mozgási funkciónk szinte zsarnokoskodik a többi funkció fölött. Azáltal, hogy korlátozzuk a többi funkcióra gyakorolt ​​befolyását, visszakényszerítjük az őt megillető helyre.

Az így dolgozó gazda megkezdte a föld megtisztítását az invazív gyomoktól és a felesleges mozgástól, és teljesítette a májusi kötelezettségeit.