A természet állandó versenyben él. A túlélésre irányuló folyamatos küzdelem során minden növény arra törekszik, hogy minden rendelkezésre álló földterületre behatoljon, minden rendelkezésre álló vízcseppet megszerezzen, és minden rendelkezésre álló napsugarat elérjen. Ez a válogatás nélküli növekedés és terjeszkedés az egyetlen módja a kihalás elkerülésének. Minél több ágat növeszt egy növény, annál több virágot teremhet mindegyik ág; minél több a virág, annál több a gyümölcs; minél több a gyümölcs, annál több a mag; és minél több a mag, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy elég lesz egy új generációhoz. A mennyiség elsőbbséget élvez a minőséggel szemben, ami hatalmas mennyiségű pazarlást eredményez. Mindegyik faj számtalan magot szór ki abban a reményben, hogy néhány túléli és kicsírázik.

A mezőgazdálkodás más szándékot vezet be a természetbe. A gazdálkodó megbízhatóan szaporíthatja a növényeket anélkül, hogy aggódnia kellene a kihalástól. Közvetlen prioritása a minőség. Azáltal, hogy visszafogja a szőlő válogatás nélküli növekedését tavasszal, átirányítja azt az energiát, amely általában az ágakra fordítódna, és ezzel felpezsdíti a termést.

A természet részeként a mi funkcióink is egészen másként működnek, ha magukra vannak hagyva, vagy ha egy konkrét szükséglet irányítása alatt vannak. Igényekhez igazodva hatékonyan működnek: mozgásfunkciónk elindítja a cselekvések pontos sorrendjét, hogy egyik helyről a másikra jussunk; gondolkodási funkciónk figyelembe veszi és összehasonlítja a különböző elvont nézőpontokat a problémamegoldás érdekében; érzelmi funkciónk leolvassa szomszédunk arckifejezését és testtartását, hogy felmérje hangulatát. Funkcióink azonban igény hiányában sem állnak le; a természetnek ugyanazon féktelen lendületével és ugyanolyan hulladékköltséggel működnek tovább. Nem azért mocorgunk, mert mozognunk kell, hanem azért, hogy eltávolítsuk a felesleges energiát. Nem azért álmodozunk, mert gondolkodnunk kell, hanem azért, hogy eltávolítsuk az energiát. Nem azért aggódunk, mert valami valódi forog kockán, hanem azért, hogy eltávolítsuk a felesleges energiát.

Ennek a válogatás nélküli működésnek most megfigyelésünk tárgyává kell válnia. Jó kiindulási pont a reggelünk első órája. Egy éjszakai pihenés után szervezetünk magasabb energiaszinten ébred fel. Az energiát megtartani mindig nehezebb, mint eliminálni, ezért a nap kezdetén funkcióink különösen hajlamosak különböző lendületekbe kerülni. A mi kihívásunk itt nemcsak az energiaszivárgás megfigyelése, hanem hogy megtaláljuk a módját, hogy emlékeztessük magunkat ezek megfigyelésére. Ez azt jelenti, hogy előre meg kell terveznünk az emlékeztetőket. Ha ez sikerül, akkor azt tapasztaljuk, hogy mozgásfunkciónk meggyőz minket arról, hogy időszűkében vagyunk és sietnünk kell, gondolkodási funkciónk sokféle álmodozási témát, érzelmi funkciónk pedig megoldatlan gondokat juttat eszünkbe. Megfigyelhetjük, hogyan jelennek meg ezek a momentumok maguktól, és hogy folyamatosan elpazaroljuk az energiánkat, még akkor is, ha megpróbáljuk megszakítani őket. Hacsak nem erősítjük meg újra és újra célunkat, hogy ellenálljunk nekik, behatolnak a belső tájképünkbe, és átveszik az irányítást.

Önművelésünk itt alapozza meg a ‘Ki vagyok én?’, vagy legalábbis a: ‘Ki nem vagyok én?’ – kérdés megválaszolásának alapjait. Mielőtt elkezdtük volna módszeresen megfigyelni önmagunkat, ezeket a pszichológiai dinamikákat névértéken vettük, és szabadon neveztük őket ’én’-nek. „(én) Késésben vagyok …” „(az én) Számomra…” „(én) Félek …”.  Most ráébredünk, hogy a kapkodás, az álmodozás és a szorongás valójában tárgyakat kereső állapotok. Okai nem kívül, hanem bennünk vannak. Az önmegfigyelés révén elkezdtük meglátni azt a mechanizmust, amely által hamis személyiségünk – a hamis ’én’-ünk – létrejön. Amikor nem volt célunk, hogy műveljük magunkat, ezek a személyazonosság-lopások és az energiaszivárgások nem számítottak. De azzal a céllal, hogy gyengítsük a személyiséget és feltárjuk az esszenciát, kénytelenek vagyunk kritikusan hozzáállni ezekhez a válogatás nélküli megnyilvánulásokhoz, és elgondolkodni, hogyan csökkentsük őket.

Ez a harmadik munkánk.