Bejegyzések

A színház nagy előnye, hogy a tudást egész lényünkbe préseli. Ellentétben az akadémiai tanulmányozással, amely leginkább a mentális funkcióinkat foglalkoztatja, a színházi előadás az érzelmi és fizikai funkcióink részvételét is igényli. Ez egy erőteljes eszköz a megértéshez, és a megértés a tartós változás legfontosabb hajtóereje.

A belső munka nem pusztán jellembeli finomítást céloz, és nem egyes szokások megszüntetését, hanem annak a radikális átalakítását, amelyet a „én”-nek hívunk. E metamorfózishoz speciális belső és külső feltételek szükségesek – és ezek között nincs hatékonyabb katalizátor, mint az önként vállalt szenvedés.

Az érzelmi központunk eltorzítja a világról alkotott felfogásunkat, mivel saját magunkat helyezzük a középpontba. Ez az elfogultság félrevezet minket, mindent személyesnek veszünk, és olyan helyzetek miatt is érzelmeket érzünk, amelyeknek egyáltalán nem kellene érzelmeket kiváltaniuk…

Aki az önismeretet keresi, azt Keresőnek nevezzük. A keresőt, aki az önismeretet gyakorlatba ülteti, Gyakorlónak nevezzük. A legtöbb kereső vonakodik határozott és megalapozott megközelítést alkalmazni a keresésében, ezért tovább keres anélkül, hogy valaha is megtalálná, amit keres.

A pontos diagnózis fele a megoldásnak. Gyakorlónk bölcsen reagál valamire, amit megfigyelt magában. Ez egy jól ismert minta; újra és újra látta már magában. Ezen túlmenően, erőfeszítéseit egy meghatározott területre összpontosítja, nevezetesen a gyerekekkel végzett munkájára.

A csoportmunka természetéből fakad, hogy bármelyik tag megértésének elvesztése hatással van a többiekre is, különösen azért, mert megosztottuk vele bensőséges megfigyeléseinket és kihívásainkat…

Darsha egyik rutinvizsgálata riasztotta az orvosokat. Az életjelei a vártnál is rendellenesebbek voltak. Egy sor alaposabb vizsgálatnak vetették alá, és ezek még aggasztóbb eredményeket mutattak. Miután konzultáltak a szakemberek, az egyik orvos visszatért, hogy közölje a hírt: Darsha életének vége közeledik.

Múlt héten huszonhat BePeriod tanítvány gyűlt össze Észak-Olaszországban, hogy az ezoterikus kereszténységet tanulmányozza. Ennek az ősi tanításnak a nyomai még mindig megtalálhatók Ravenna templomainak mozaikdíszítéseiben. De ezeket a mozaikokat soha nem azért készítették, hogy tudományosan tanulmányozzák őket…

„Amikor a szer hatni kezdett” – mesélte – „láttam magam az események ismétlődő körforgásába ragadva. Úgy érzékeltem, hogy minden újra és újra megtörténik velem, és mindig ugyanúgy. És valahogy ez a nagyszabású ismétlődés a legrövidebb időegységben gyökerezett; minden lélegzetvétel magában foglalta az ébredés küzdelmét – hogy felébredjünk vagy elaludjunk -, egy olyan küzdelmet, amelyet az idők kezdete óta vívnak”.