Jegyzetek Egy Mexikóvárosi Találkozóról
A délután folyamán a kezdeti kételyek eltűntek, és az olvasók érzelmileg egyre jobban bevonódtak … jutalmunk végül a megértés lett.
.
Az elmúlt hétvégén összehívtam egy olvasói egy csoportot erről a levelezőlistáról azok közül, akik Mexikóváros közelében élnek. Mivel mindenki számára ismert volt már a Régi Új Módszer Régi Új Módszer, ez lehetővé tette számunkra, hogy rögtön egy célzott beszélgetésbe kezdjünk. Mielőtt bemutattam volna a találkozóval kapcsolatos célomat és elképzelésemet – és még mielőtt megkértem volna a résztvevőket, hogy mutatkozzanak be -, elkezdtük felolvasni az első jelenetet egy kísérleti forgatókönyvből, amely Ábrahám és Sára bibliai történetét dolgozza fel.
A színház hatékony a megértés felkeltésében. Egy előadás megtartása könnyebb, de hatása korlátozottabb, mivel az elme nehezen tartja meg az információkat. Az egyik új idea túl hamar kiszorítja a másikat. Ezzel szemben a megértésnek maradandó ereje van, mint egy magnak, amely, ha egyszer beindul, magától tovább növekszik.
A megértés azért tartós, mert lényünknek több részét érinti meg, mint a pusztán a tudás. Ez a tudás és az érzés házassága. Elmagyaráztam, hogy az elmének és a szívnek ez az összeolvadása testesül meg Ábrahám és Sára történetében, akik türelmesen várnak és reménykednek a gyermekáldásban.
Miután elolvastuk darabunk első jelenetét, megemlítettem, hogy egyszer talán elő fogjuk adni. Hogy hol és hogyan, az egyelőre lényegtelen. Azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy elképzelhető, hogy hamarosan felelősséget kell vállalnia az olvasott szövegért. Lehet, hogy fel lesz kérve, hogy játssza el a szerepet, töltse meg érzelmekkel és meggyőződéssel – tegye a sajátjává. Ezután mindenkit megkértem, hogy mutatkozzon be, és ossza meg, mi vezette arra, hogy részt vegyen az összejövetelünkön.
Az igazság iránti vágy bárkiben megjelenhet. Felszínre törhet egy tizenévesben, aki fél a jövője ijesztő kihívásaitól, vagy egy idős emberben, aki túlzottan aggódik a múltja miatt. Megjelenhet egy egyedülálló emberben, akinek sok ideje és erőforrása van, vagy egy szülőben, akit a végtelen kötelezettségek nyomasztanak. Megjelenhet a szegénységben élőkben, akik csalódottan néznek felfelé a nehézségeikből, vagy valakiben, aki ürességet érezve néz lefelé a kiváltságos helyéről. Csoportunk sokszínűsége tökéletesen illusztrálta ezt a gondolatot.
A délután folyamán a kezdeti kételyek eltűntek, és az olvasók érzelmileg egyre jobban bevonódtak. Ábrahám és Sára végül elnyerték ’jutalmukat’, a gyermeket; a mi ’jutalmunk’ végül a megértés lett.
A hazafelé vezető úton azon gondolkodtam, hogyan tudnék létrehozni egy csoportot azokkal, akik továbbra is szeretnének találkozni. Érdekes lesz látni, hogyan alakul az egész, hiszen mindenki más-más háttérrel érkezik, magával hozza a saját történetét, és megvannak a saját reményei és céljai. Egy dolgot azonban tapasztalatból tudok: az okok, amelyek miatt csatlakoztak a csoporthoz, végül másodlagos jelentőségűnek fognak bizonyulni. A fejlődésük útját az a tényező fogja meghatározni, ami miatt úgy döntenek, hogy maradnak.